Számos szempont szerint szimbolikus ülést tartott ma a csepeli Képviselő-testület.
A Himnusz eléneklése után az első lépés az értékek kisajátításnak kísérlete volt. – A nyitóaktusként levetített közel 3 perces, Csepelről szóló hangulatfilmet jó érzés volt végignézni. Számtalan olyan látványelemet tartalmazott ugyanis, amelyek az elmúlt évek szocialista városvezetésének köszönhetők.
A kis-Duna part és a kis-Duna öböl, a Szent Imre téri szökőkút, az új szakorvosi rendelőintézet, a felújított Sétáló utca vagy a Weiss Manfréd emlékmű az elmúlt években születtek. Gyakran küzdelmesen és a fideszes képviselők folyamatos támadásának és ellenszavazatainak „árnyékában”, ami alól talán csak a Béke téri Trianon-emlékmű kivétel.
De szimbolikus volt a Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata jelképeiről szóló előterjesztés is. A történelem győztesek általi újraírásának és a hagyományok nélküli hatalom identitás-keresésének a szimbóluma.
A kerület új jelképeiről szóló döntés a Nemzeti Átvágás Rendszerében megszokott koreográfia szerint született meg. Első körben a Párt közölte, hogy biztos forrásból tudja: a csepeliek valójában nagyon szeretnének új címert és zászlót. Ezután lehetett szavazni a csepeli szakemberek teljes mellőzésével készült tervekre, mely szavazáson a csepeliek 1,5 százaléka nyilvánított véleményt. Mától pedig a „csepeliek döntő többségének akarata alapján” új címere és zászlója van Csepelnek. Az új jelképekről a döntést úgy hozta meg a fideszes városvezetés, hogy a közel 80 ezres lélekszámú Csepelről nem egészen 1000 fő támogatta, illetve szavazta meg azt.
Nem becsüljük le ennek az 1000 embernek a véleményét. Mint ahogy nem hisszük azt sem, hogy az a 79 ezer csepeli, aki most nem fejezte ki a véleményét úgy gondolja, hogy a most kidobott 300 éves jelképek fejezik ki leginkább Csepelt, a saját identitásukat.
De annyit vélelmezünk, hogy annak a 79 ezer embernek nem ezek a döntések a legfontosabbak ahhoz, hogy a –csepeli– életben boldoguljanak. Hogy maguknak munkát, a gyermekeiknek megfelelő oktatást, a rászorulóknak egészségügyi ellátást találjanak. Hogy méltó körülmények között sportolhassanak vagy élhessenek színes kulturális életet. Hogy úgy érezzék, jó itt élni, jó csepelinek lenni.
Mindehhez nem utcák átnevezésére, nem címerek és zászlók újrajzolására van szükség. A felelős, szakszerű városvezetést nem helyettesíti a szimbolikus pótcselekvés, a közös múltunk erőszakos átírása. A csepeliek immáron kenyeret szeretnének, nem pedig cirkuszt.
Ezekre a gondolatokra próbáltuk LMP-s képviselőtársunkkal felhívni a figyelmet – persze ismét csak eredménytelenül. Mert a válaszok („az új szimbólumok elfogadásának előkészítése nem került egyetlen fillérbe sem” – Vida István ügyvezető igazgató; „Az új szimbólumok bevezetését végrehajtjuk, kerül, amibe kerül” – Németh Szilárd polgármester) a hozzá nem értés és a hatalmi arrogancia szimbólumai voltak. Ismét.
